Barna Katalin tanúsága

Kedves Győző!

 

Nehéz lesz összefoglalni röviden és tömören a tanúságtételt, de neki rugaszkodom.

 

A kálváriám tavasszal kezdődött. Éppen felétek tartottam, amikor az Örökimádás templomba érve iszonyú fájdalmat éreztem a gerincem lumbális szakaszán, a lábam pedig annyira elzsibbadt, hogy majdnem elestem. Tíz éve van gerinc sérvem, a tünetek alapján tudtam a „haladék lejárt”. Hamarosan meg fognak operálni, és összecsavarozzák a két csigolyát, vagyis egymáshoz rögzítik, így csökkenni fog a fájdalom, de megszüntetni nem tudják. Nagy nehézségek árán eljutottam a Tömő u-ba. Nem kértem Istvánt, hogy imádkozzon értem, ennek ellenére nagy megdöbbenésemre, amikor meglátott odalépett hozzám és imádkozni kezdett. Próféciát is kaptam „Bízd az Úrra sorsodat, nagyobb bizalommal imádkozzál, ő majd mindent el fog rendezni”. István tovább ment, majd visszajött, és megismételte a próféciát. Olyan állapotban voltam, hogy nem tudtam örülni semminek. Akkoriban az állásom is veszélyben került, mert folyton betegállományban voltam. A közvetlen kolléganőim tudták, hogy beteg a gerincem ennek ellenére a legkeményebb fizikai munkával bíztak meg a szellemi mellett. Egyedül kellett az irattárban sorszám szerint napi szinten elrakni a több kilós aktákat. Ha csak egy kicsit segítettek volna, nem kerültem volna kórházba, de dicsőség az Úrnak, nem segítettek. Kórházba kerültem, mert kizáródott a sérvem. Az ágyból is csak nagy nehézségek árán tudtam felkelni, ismét betegállományba vettek, és vártam, a kórházi behívót. Ez éppen nagyhéten történt. Így volt mit hozzátennem az Úr szenvedéséhez. Betegségem ellenére jelentkeztem a tavaszi zarándoklatra Medjugorjéba azzal a szándékkal, hogy búcsút vegyek örökre ettől a csodálatos kegyhelytől, ahol 14 éven keresztül annyi kegyelmet kaptam. Tudtam ugyanis, hogy csavarozott csigolyával nem fogok többé Medjugorjéba menni. Nagy nehézségek árán, könnyes szemmel felmentem a Krizsevácra. Ezt csak bottal és segédeszközzel tudtam megtenni. Próbáltam visszaidézni István szavait..”bízni” de hogyan, lehetetlen volt, hogy lesz kiút számomra. Mikor felértünk a hegyre felnéztem a nagy keresztre, eszembe jutott, hogy mennyi csodás gyógyulás történt már itt, többek közt velem is. Nagy bizalommal imádkoztam, nem a gyógyulásomért, hanem azért, hogy el tudjam fogadni az Úr akaratát.

Lefelé jövet megszűnt a derekamban a fájdalom, és a lábamban sem éreztem zsibbadást. Szinte legurultam a hegyről. Miután hazaértünk a szálláshelyre igyekeztem megszabadulni a gerinc övtől (ennek segítségével tudtam felmenni a hegyre, és az utóbbi időben gyakran kellett viselnem). Hanyagul a bőröndöm tetejére dobtam, úgy éreztem jobban vagyok, és nem akartam elkésni a közös rózsafüzér imádságról és a szentmiséről. Késő este lett vége a programoknak, mikor hazaértem hiába kerestem az övet eltűnt. Ellopták. Ez az öv tartotta a gerincemet, az utóbbi egy hónapban állandóan viselnem kellett. Egy zarándok testvér azt mondta azért tűnt el az öv, mert a Szűzanya meggyógyított és már nincs rá szükségem. Nem akartam elhinni, és nagyon dühös voltam, hogy a zárt szobából ráadásul Medjugorjéban ilyen előfordulhat. Jobban éreztem magam, öv nélkül is boldogultam. Szomorúan vettem búcsút mikor el kellett hagynom Medjugorjét. Vajon látom-e még valaha? Vissza tudok-e majd jönni? Hogy bízzam jobban az Úrban, hogy legyek úrrá félelmeimen? Ilyen gondolatok között tettem azt a fogadalmat, ha meggyógyulok, visszajövök a böjtös lelkigyakorlatra hálát adni. Bár a böjt nem tartozik erősségeim sorába, és nem is bíztam abban, hogy meg fogok gyógyulni. Kicsinyhitű voltam nagyon.

Amikor hazaértem megkerestem az idegsebészeten Csókay Andrást, aki miután elküldött egy alapos MRI vizsgálatra közölte velem, hogy eltűnt a sérv, nincs mit operálni. Már amikor elmentem a vizsgálatra sokkal jobban éreztem magam. A lufi szerű sérv teljesen visszahúzódott, visszanyertem egészségem. Három hetes kórházi kezelés után teljesen rendbe jöttem. A Szűzanya meggyógyított, de az állásomat elveszítettem. Nem tudtam István próféciájában bízni, és a gyógyulásomnak sem örülni, mert ahogy mondani szokták kicsúszott lábam alól a talaj. Nagyon féltem, mi lesz, ha utcára kerülök? Július 5-re volt meghirdetve a böjtös lelkigyakorlat. Mivel megígértem a Szűzanyának és meg is gyógyultam, elindultam ismét a kegyelem szigetére Medjugorjéba. Imádkoztam, hogy bírjam a böjtölést. 60-an vettünk részt ezen a lelkigyakorlaton, 20 évestől a 70-es korosztályig mindenki bírta én is. A lelkigyakorlatot Dankó atya vezette. Sok kegyelmet kaptam, és visszatért szívembe a remény és az öröm. A csoportnak beszámoltam a buszon csodás gyógyulásomról, egyébként a lelkigyakorlat alatt szilencium volt, így csak a buszon utazva ismerkedhettünk egymással. Hazaérve próbálkoztam állást keresni. Több állásinterjún is voltam, és szinte mindenütt elutasítottak. Kudarcot kudarcra halmoztam. Egyre gyakrabban tettem fel a kérdést. Hogyan tovább Uram? Mi lesz, ha utcára kerülök? A betegállomány ideje alatt sem tétlenkedtem. Tudomásod van arról, hogy gyakran hívnak előadást tartani Pio atyáról. Az előadás mindig személyes tanúságtétellel zárul, ami általad is ismert. Éppen egy ilyen előadás után ültem le a számítógéphez, hogy Pio atyáról szóló tanúságtételt elektronikusan is közzé tegyem sokak kérésére, amikor hirtelen iszonyatos zaj csapta meg a fülemet. Becsuktam a szemem a félelemtől, és felkészültem a legrosszabbra. A fejem felett lévő mennyezet több mint egy m2 területen teljesen leszakadt, több centis vakolat hullott a fejemre, valamint arra az asztalra ahol Pio atya szobra állt, csodával határos módon menekültem meg. Egy kis zúzódással megúsztam a balesetet, és a Pio atya szobrocskát is sértetlenül találtam a romok alatt. Egyébként megfigyeltem, ha Pi atyáról beszélek, vagy tartok előadást mindig keresztbe tesz a patás. Az első alkalommal, az előadást követő második napon kificamodott a bokám, a második alkalommal leszakadt a mennyezet, ezt követően egy szerzetesrendbe tartottam előadást, mikor konkretizáltuk az időpontot, hazaérve már 39 fokos lázam volt, és éjszaka ügyeletet kellett hívni. Nem tudom, hogyan lehetne ezeket a támadásokat kivédeni. Miután magamhoz tértem felhívtam a Biztosítót, és őszintén elmondtam, hogy leszakadt a mennyezet egy része, minden előzmény nélkül. Egy kedves férfihang azt tanácsolta nekem, hogy úgy veszi fel a kárt mintha beázás történt volna, mert az önmagában kevés, hogy leszakad egy mennyezet, ez az épület hibája, erre nem fizet a biztosító. A helyre állítás költsége meghaladta a 90.000 ezer forintot. Gondolhatod mit éreztem, mikor már harmadik hónapja alig volt jövedelmem. A barátaim segítségével eltakarítottuk a töménytelen sittet, és imádkoztunk, hogy a Biztosító térítse meg a kárt. Itt is megtapasztaltam a Szűzanya gondoskodó szeretetét. A vállalkozó nem fogadta el a pénzt, mondván neki ráér és nem tétel 94.000 ezer forint.

Miután helyre állították a kárt úgy gondoltam a biztosító alkalmazottja biztosan vár valamit cserébe a szívességért. Egy borítékba gondosan betettem 10.000 Ft-ot ez volt az összes megtakarított pénzem borravalónak és a pénz mellé egy Medjugorjéból hozott és megáldott rózsafűzért, valamint szentképet. Izgatottan vártam, de mivel késett elkezdtem imádkozni a rózsafűzért, hogy bárhogy is alakul a kár felvétele el tudjam fogadni. A helyszínelő kolléga azonos volt azzal, akivel beszélgettem miután leszakadt a mennyezet. Mikor belépett a szobába nagyon meghatódottan nézett körül (nálam minden Medjugorjéról szól, képek, fényképek szobrok, amit onnét hoztam), hogy megtörjem a csendet átadtam a borítékot a pénzzel együtt. A meghatódott férfi tapintatosan visszaadta a honoráriumot (magához ölelte a rózsafűzért és a pénzt visszaadta, arra kért dobjam a perselybe, de a kegytárgyakat megtartotta). Ami ezután történt szinte leírni is csoda.

Elmesélte nekem, hogy valamikor Jugoszláviában élt a családjával. Hallott már Medjugorjéról, de várt egy jelre, hogy elinduljon, és én voltam ez a jel, amit most általam megkapott. Abban maradtunk, hogy felkeresi Medjugorjét és megadtam az elérhetőségem. Mikor elment sírva adtam hálát a helyreállítás teljes összegét kifizették, így nem kellett kölcsön kérnem. Gondoltad volna, hogy egy ilyen testvért küld a Szűzanya? Egész este dicsőítéssel telt. Másnap felhívtak, hogy a cégen belül találtak egy nekem való állást. Nem a jelenlegi helyemen, hanem a lakásomhoz közel eső templom mellett van egy kis iroda ahol diszpécserként és adminisztrátorként dolgozom. Azonnal igent mondtam az ajánlatra, és mindennap úgy jövök dolgozni, hogy ez az Úr ajándéka személyes ajándéka számomra. Eszembe jutott a Tömő u-ba húzott ige. Nagy jól érzem magam, és nem nézik rossz szemmel, hogy keresztény vagyok. A főnököm is azJ

 

Azt gondolnád ennyi csoda egy életre elég, de még nincs vége.

 

Augusztus 15-én mindig szoktam a Szűzanyának ajándékot adni. Aug. 14-én felhívott a barátnőm telefonon, aki Vácott lakik, hogy ünnepeljük együtt a születésnapját. Azonnal igent mondtam, és együtt készítettük el az ebédet, majd elmentünk a közeli kis kápolnába imádkoztunk, és hálát adtunk egymásért. Megbeszéltük, hogy közösen részt veszünk este szentmisén. Délután 5 óra volt, amikor úgy éreztem, hogy el kell indulni. A barátnőm javasolta, hogy üljünk be egy cukrászdába, és együnk valami édességet. Én viszont olyan ellenállhatatlan erővel éreztem, a hívást, hogy azt válaszoltam, inkább menjünk be a templomba. A Piaristákhoz mentünk, mert úgy emlékeztem, hogy ott volt egy Pio atya szobor. A barátnőm még győzködött, hogy a mise csak 6 órakor kezdődik, de én makacsul kitartottam, hogy cukrászda helyett a templomba szeretnék menni. Mikor kinyitottam a templom ajtót nem akartam hinni a szememnek. Szentségimádás volt, egy lelkigyakorlat közepébe csöppentünk bele. Mikor körülnéztem sok ismerős arcot láttam. Egyik ismerősem elmondta, hogy most arra készülnek, hogy az életüket felajánlják holnapi nap a Szűzanyának, nagyot dobbant a szívem. Ezért kellett nekem ide jönnöm. Csak úgy záporoztak felém a kérdések, „ugye is te is felajánlod magad a Szűzanyának?” Az örömtől és a meglepetéstől alig tudtam kinyögni, hogy igen ez természetes. Az ünnepség másnap volt. Akkor már meg volt szervezve, hogy autóval visszajövünk ismét és ünnepélyesen is átadjuk magunkat a Szűzanyának. Ez éppen augusztus 15-re esett. Nagyon boldog voltam. Másnap kaptunk egy kék szalagot, amit egy csodálatos Szűzanya kép díszített és fogadalmat tettünk kb. 200-an, hogy teljesen felajánljuk magunkat a Szűzanyának. Én akartam ajándékot készíteni és a Szűzanya megelőzött.

 

Ismeret szava István által a Szentségimádáson

 

Nagyon sokáig nem tudtam mit imádkozzam a Szentségimádás alatt. Éveken keresztül úgy éreztem, hogy ilyenkor rózsafűzért kell imádkozni, vagy litániát. Szerdánként mindig előbb mentem el az Örökimádás templomba, hogy legyen idő az imára, de annyira fáradt voltam, hogy rendszerint elaludtam. Nagyon szégyelltem magam, mikor a misét kezdő csengettyű hangjára ébredtem fel. Ez így ment egy darabig. Aztán valamelyik szerdán, amikor a Tömőben Szentségimádás volt, István a következő próféciát mondta:

„Katalin én a szív csendjében szeretnék találkozni veled”

Úgy éreztem, ez nekem szól. De mit tegyek én a csendben? Nem udvariatlanság csak úgy ülni az Oltáriszentség előtt, hogy nem mondok semmit? Gondoltam, ha ezt kérte az Úr megpróbálom, nagyon féltem, hogy ismét el fogok aludni. Mikor beléptem a templomba azt mondtam az Úrnak. Uram! Te a szívem csendjében akarsz találkozni velem, mutasd meg, hogyan tegyem. Hirtelen olyan öröm volt a lelkembe. Letérdeltem, és megszűnt tér, idő, csak jelen voltam, de úgy éreztem mintha lebegnék. Hamar eltelt az a kis idő kb. ¾ óra lehetett. Boldogan mentem a Tömőbe, ezzel is meg akart ajándékozni az Úr! Ez az! Ilyen könnyű, csak ezt kell tennem. Aztán találkoztam egy barátnőmmel, aki karácsony alkalmából megajándékozott engem egy kazettával. Nem fogod elhinni mit tartalmazott a kazetta. Varga Laci atya lelkigyakorlatát, aki arról beszélt, hogy akkor adjuk az Úrnak a legtöbbet a Szentségimádás alatt, ha csak jelen vagyunk, és nem csinálunk semmit. Ez az édes „semmit tevés titka”. Úgy gondoltam ez most már elég iránytűnek, de az Úr tovább tanított. Az Emmausz közösségbe kiszúrtam egy könyvet, a Szív csendjében az Úrral” Azonnal megvásároltam. Még nem volt időm elolvasni, de bízom benne, hogy még jobban rá tudok hangolódni a „semmit tevés művészetére”! Dicsőség az Úrnak, és köszönet Nektek. Azóta alig várom, hogy Szentségimádáson vehessek részt. Sokat jelent számomra.

 

Bocsánat a hosszúra nyúlt levélért. Köszönöm, hogy elolvastad és megoszthattam Veled örömömet.  Isten áldjon! B.Kati.

 

Barna Katalin