Az Úr senkit sem hagy elveszni

„Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.” Lk 5,31


      Az Úr dicsőségére írom le, Ő mindenkiről gondoskodik, aki befogadja Őt, még az utolsó pillanatban is. Mindig csodálatos megtapasztalni lehajló, irgalmas Szeretetét.

      Csak imádkozni kell egymásért, beszélni Róla, de kell hozzá a befogadó szív is.

      Férjemmel, Józseffel való házasságunk után ismerkedtem meg a vele akkor együtt dolgozó, két kedves házaspárral, ennek már több mint 30 éve. Megtartottuk a baráti kapcsolatot, évente egyszer találkoztunk egy baráti beszélgetésre, mindig másnál megtartott ebédre. Mi fiatalon Nagymarosra költöztünk a két házaspár Pesten maradt.

      Az idén, 2017-ben, Kati és Laci vállalta a házigazda szerepet, de Ilit és Endrét hiába hívtuk, még késő este sem vették fel a telefont.  Végül férjem, a munkahelyén tudott Endrével beszélni, aki elmondta, hogy nagy baj van, mert Ilinek daganatot találtak a méhében és pár nap múlva megműtik. Elkezdtem Iliért imádkozni. Azt tudtam, hogy ők is katolikusok, de tudomásom szerint a hitüket nem gyakorolták.

Pár hét elteltével kaptuk a hírt, hogy Ilinek a méhét eltávolították, minden rendben van, és a biztonság kedvéért fog kapni egy sorozat kemoterápiát. Mikor már otthon volt telefonon beszéltünk, jókedvű volt, elmondta, hogy a kemoterápia után ugyan gyenge, de már készül visszamenni az irodába dolgozni. Megint eltelt két hét és ismét hiába hívtuk őket.

      Egyik este Endre telefonált, hogy Ili rosszul lett, kórházban van, a kemoterpáiát sem tudják adni, lábtrombózis, tüdőembólia a diagnózis és a belét kivezették a hasfalán.

      Látogatókat nem akartak a kórházba. Ekkor tudtam, hogy most akár alkalmas, akár alkalmatlan, de muszáj beszélni Endrének Jézusról, hitről, betegek kenetéről. Mondtam, hogy ennek a szentségnek a felvétele előtt szentgyónás szükséges. Ha nem hívnak papot, fogja meg Ili kezét és szíve minden szeretetével, kezdjen fölötte imádkozni a kórházban. Az Úr Jézus mindenkit szeret és látva kettőjük szeretetét, bízzon, hogy megsegíti őket. Endre megköszönte a hallottakat, és csak annyit mondott, hogy ezekre ő nem gondolt volna.

     Még a beszélgetés estéjén közvetlen a szentmise előtt megkértem plébános atyánkat Nagymaroson, hogy ha nincs másért miseszándék, akkor kérném, hogy ajánlja fel Ilona gyógyulásáért és megtéréséért - éppen senkiért nem volt szándék, Iliért lett felajánlva. Minden baj ellenére nagyon bíztam, hogy Ili az Úr kegyelméből meggyógyul. Endrének gyorsan elküldtem az Emmausz közösségemnél épp megjelent, MaranaTha kiadó, Michael Harold Brown: Isten meggyógyít c. könyvét. Ebben sok tanúságtétel olvasható rákos betegek gyógyulásáról, akiket Isten meggyógyított. Bízva, hogy hitüket, bizalmukat erősíti a könyv, és egy kísérő levélkében megírtam, hogy a kórházban, ahol Ili fekszik péntekenként, megy katolikus atya a betegekhez.

      Következő héten, Irgalmasság Vasárnapja előtti pénteken Kati, a másik baráti házaspárból sírva hívott, hogy Endre hívta, Ili csütörtökön délelőtt meghalt, és Endre engem is fog este hívni.

Képtelen voltam felfogni, hogy Ili már az Úr előtt van, annyira azt reméltem, hogy Jézus meggyógyítja, kegyelmet nyernek.

Endre este valóban hívott és a következőket mondta: Ilinek már olyan fájdalmai voltak, hogy rászánta magát, az orvosok által felajánlott morfiumra, ezért az orvosa szerdára behívta a családot, hogy köszönjenek el tőle, mert már annyira le van gyengülve, hogy elképzelhető nem fog magáról tudni és nem tudnak vele beszélgetni. Endre szerdán délelőtt bement két felnőtt gyermekével. "Ott álltunk Ili ágyánál, ez volt életem legnehezebb napja" mondta Endre a telefonban és akkor "arra gondoltam, hogy bárcsak itt lenne egy pap..."

Abban a pillanatban kinyílt az ajtó és belépett a kórterembe egy katolikus pap.

      Endre azonnal odament hozzá és megkérte: "Atyám, itt fekszik a feleségem, tegye amit ilyenkor tenni szokott. " - és Ilit magára hagyta az atyával.

Endre, aki egy műszaki ember, azt mondta a telefonba, "Mariann, ennek nulla százalék az esélye, hogy véletlen legyen."

      Mikor az atya elment, Ilit megkérdezte: tudod, hogy mi történt veled és Ili bólogatott. Már olyan gyenge volt, hogy nem tudott beszélni, de még teljesen a tudatánál volt.

Egy óra múlva kapta meg a morfiumot. Az Úr valóban az utolsó előtti pillanatban küldte el hozzá az atyát.

Ili a nővérek elbeszélése szerint másnap, csütörtök délelőtt még felébredt, kért egy pohár vizet és békében meghalt.

      Utóbb kiderült, hogy az atyát valakihez hívták a kórterembe, hiszen szerda volt és nem a szokásos pénteki szolgálat. Az Úr azonban mindent tud, nála nics idő, tudta, hogy Endre szívében Ő már ott van. Ilyen az Ő időzítése. Mindent tökéletesen elrendez, csak a szívünk vágya legyen az Övé.

      Ili temetésén,a részvétnyilvánítás során, - ahol  talán nem volt alkalmas az idő, de gondoltam ki tudja mikor találkozunk legközelebb -, elmondtam Endrének, amit lelkiatyám, Katona István atya mondott, mert persze vele megosztottam az Úrnak ezt a csodáját, hogy "ennek az Endrének meg kellene térnie".

      Július végén mégis találkoztunk, mivel Katiék megtartották az elmaradt összejövetelt, ahová Endre is eljött. Sokáig senki nem beszélt Iliről.

      Az ebédtől felkelve már a desszert után éppen mindenki beszélt valakivel, mikor Endre, aki mellettem ült, fekete ingében odahajolt hozzám és halkan azt mondta, a többiek nem hallották: "Tudod Mariann bocsánatot kérek, hogy nem hívtunk bennetek a gyászmisére, mert az másnap volt, mivel Ili munkatársai csak akkor tudtak eljönni. Mikor bementem a templomba éreztem, hogy meg kell tennem, és elmentem meggyónni."

      Örömömben csak a vállára tettem a kezem, és mint egy kisgyereket csak dicsértem, hogy milyen befogadó szíve volt, hogy meghallotta az Úr hívását.

Ezekre, a kegyelmekre nincsenek szavak, mert az, kevés. Most már megértettem, hogy Endre miért volt egész vendégség alatt olyan békés. 

Később a vendégségben szóba került Medjugorje, a Szűz Anya és a házigazda elővette ebben az évben meghalt édesanyjának a Rózsafüzérét, hogy hogyan is kell azt imádkozni.

Jézus mindig velünk van!

      Dicsőség Istennek, a Magasságbélinek, áldott legyen örökké Szent Neve!"

Hamvasné Mariann