Tanúságtétéel a Sátán lefegyverzésére (Fatimai ima kapcsán)

2008 októberében tértem vissza az Úrhoz egy hosszabb időszak után, amit sajnos nem neki szentelve éltem: mentem a magam feje után, így számtalan bűnt követtem el, és számtalanszor sebződtem. Tavaly ősszel azonban elvégeztem a Szentlélek szemináriumot, és ezzel egy időben – az Úr kegyelméből - elkezdtem járni a Tömőutcai alkalmakra is. Először az életemben át tudtam adni teljesen magam az Úr Jézusnak, azokat a területeket is, melyeket korábban mindig szerettem volna magamnak megtartani.

A Lélekben való életem első hetei nagyon szépen teltek, túláradt bennem a szeretet, át tudtam volna ölelni az egész világot, azonban november közepén, ma már tudom, hogy a Gonosz szokatlan támadásának lettem kitéve, de akkor ezt még nem tudtam. Nagyon megijedtem, kb.ezekkel a szavakkal imádkoztam: „Uram, ezt még nem akarom, még nem vagyok kész, hagyj élnem!” Nem tudtam mire vélni a dolgot. Nem láttam semmit és nem is hallottam semmit. Úgy gondoltam, rendben Uram, érdekes módon mutatod ki a szereteted, csak kérlek, erősíts meg, majd ha legközelebb is meglátogatsz. Kb. egy hónap múlva ismét megtörtént, szintén alvás közben, és érdekes volt, mert közben a tudatomnál voltam, és tudtam, hogy nem fogok meghalni, így már a félelem sem volt annyira erős: vártam mi fog történni. Hevesen vert a szívem, de ennyi, és erre felébredtem. Különös érzés volt, és mivel tanácstalan voltam, segítséget kértem egy karizmatikus atyától, akinél az időtájt többször gyóntam. Ő azt mondta, nem tudja, hogy kitől jön: vajon tényleg az Úrtól, vagy a gonosz lélektől. Bevallom én erre az utóbbira nem is gondoltam, mert még ilyet sohasem éltem át. Mondott azért felettem szabadító imát, és adott szentelt vizet és szentelt sót, és azt tanácsolta, hogy hintsem be velük a lakást, és elalvás előtt magamat is „locsoljam be” szentelt vízzel, mert ha a gonosz lélek az, így elűzhető. Megtettem, amit mondott, és egy darabig nyugalmam is volt, de aztán kezdődött az egész elölről.

Már a 2009-es év első napján– egy átimádkozott szilveszteréjszaka után, amit a közösségemmel virrasztásban töltöttünk az Oltáriszentség előtt – éjszaka többször is felébredtem erre a furcsa érzésre: ekkor már éreztem a gonosz lélek jelenlétét, és egy jel láttán biztos is voltam benne, hogy ő az. Rögtön elkezdtem imádkozni a Szűzanyához, az Úr Jézushoz, és hívtam Szent Mihályt és az angyalokat. Utána megnyugodtam, és nagy nehezen vissza tudtam aludni. A szentelt víz továbbra is ott volt az ágyam mellett, elalvás előtt mindig behintettem magam vele. Egy időre ismét elhagyott a gonosz lélek, de néhány hét utána ismét felkeltett több alkalommal éjszaka a Gonosz megtapasztalása. Mást nem tudtam tenni, mint azt, hogy magamban imádkoztam.

Beszéltem ezekről, az élményekről az atyával, és néhány testvérrel is a közösségemből, és mondták,hogy már ők is hallottak ilyeneket, ezért ne féljek, mert az Úr hatalmas, kérjem az Ő oltalmát. Mondtak felettem szabadító imákat is, és imádkoztak érte ma távolból is. Hallottam én is, hogy megtörténtek ilyesmik olyan emberekkel, akik benne voltak az ezotériában, vagy más dolgokat műveltek, ami a Sátántól való volt, és még kötik ezek a dolgok őket, azért is megtörténhetnek ilyenek.Elkezdtem gondolkodni, nálam mi lehet a gond. Horoszkóppal foglalkoztam otthon, nagy buzgalommal lógtam megtérésem előtt ilyen portálokon, és egyszer egy asztrológust is felkerestem. De ez már régen volt. Októbertől teljesen az Úrnak átadott életet élek, és Ő tart meg a kegyelmével.

Közben jártam a Tömő utcai kápolnába, és egy ilyen alkalommal elhangzott egy ismeretszava, hogy távolítsuk el a lakásunkban lévő ezoterikus könyveket, mert tudtunkon kívül kárunkra vannak. Megsemmisítettem minden ilyen könyvet vagy tárgyat, és jól szét is néztem a lakásban, nehogy valami maradjon, ami miatt ilyen dolgokat kell átélnem éjszaka. Egy időre így ismét nyugalmam volt, de aztán újra jöttek a támadások. Tanácstalanul futottam az atyához, kérdeztem, mit tegyek, ő azt mondta, imádkozzam ilyenkor mindig, és kérjem továbbra is a Szűzanya és Szent Mihály oltalmát, ezen kívül még azt is mondta, hogy valószínűleg azért engedi meg az Úr, hogy megerősítsen a hitemben. Csak úgy bírtam ki, hogy naponta többször imádkoztam, de megnyugtatott a szomszéd szobában szuszogó unokatestvérem jelenléte is.

Egyik alkalommal a Tömőben tanítás volt és közben elhangzott, hogy a gonosz lélek ellen a legjobb fegyver,ha őt magát alakítjuk imává: Pl. ha így imádkozunk a fatmai Szűz tanácsára: Uram, Irántad való szeretetből én felajánlom Neked a szenvedéseimet a bűnösök megtéréséért. Amint ezt kimondtam, nagy erőt éreztem, békét és nyugalmat, amit korábban sohasem, és megfogadtam, akárhányszor jönnek ezek a támadások, mindig elmondom majd ezt a fohászt. Az Úr nyilván valamiért megengedi ezeket, de nekem nem az okokat kell keresnem –gondoltam. De az imára már nem volt szükség, mert erre többet nem került sor. Az ördög valóban nem bírja elviselni, ha imává alakított tevékenysége lelkeket ment meg, és azt sem, ha egy lélek megalázkodik, attól menekül. Megnyugodtam, és megköszöntem az Úrnak, hogy megengedte ezeket, mert ebből is tanultam, és most, hogy leírtam, mások is tanulhatnak, épülhetnek általa. Végre nyugalmas időszak kezdődött az életemben, már nem voltak ilyen jellegű harcaim.

Czuczor Alíz