A tudomány is legyen Isten akarata szerinti

 

Dicsőítlek Istenem mindazért, ami Tőled való!

„Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz.

A fát a gyümölcséről lehet megismerni.” (Lk 6.43-44).

 

 

"Isten a világot saját dicsőségére teremtette" (Katekizmus 293), mert ki akarta nyilvánítani és közölni akarta a maga jóságát, igazságát és szépségét. A teremtés végső célja az, hogy Krisztusban Isten legyen „minden mindenben” (1Kor 15,28), a maga dicsőségére és a mi boldogságunkra. „Isten dicsősége az élő ember, s az ember élete Isten látása.” (Szent Iréneusz)

 

 „Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.”(Ter 1,28)

A tudomány története szerintem itt kezdődött. Az ember kutatni kezdte a természetet, miközben dicsőítette Istent, amikor hasznos eredmény született, amelyet, mint jó gyümölcsöt, átadhatott az embertársának. Csak az egzakt, megismételhető módszerek feleltek meg. Amíg az egzakt tudományokat művelte, addig semmi gond nem volt, mert ezt teljesen szabadon, saját akarata szerint művelhette. Egyre többször feledkezett meg azonban e fát éltető Isten megdicsőítéséről és egyre többször kizárólag a saját leleményességének tudta be a jó eredményt, mert a művelők között egyre több Istentől távol álló ember is tudósnak számított az eredményei alapján. Közben áttért a humán tudományokra is, amely már az Isten és teremtett angyalai (bukott angyalok is) befolyása alatt is van. Itt már az egzakt: bárki által, bármikor történő ismételhetőségre kevesebb lehetőség van. Egy Isten beavatkozását mutató csodás gyógyulás például már nem az ember hatáskörébe tartozik. Tehát rájött, hogy az Isten, és a Sátán, mint bukott angyal a maga céljainak megfelelően, de Isten engedélyével, közvetlenül is befolyásolhatja az embert. Az egzakt tudományát szabadon gyakorló nem hívő tudós akkor ezeket a tőle független gyümölcsöket, mint számára érthetetlen történéseket egyszerűen tudománytalannak, valótlannak, irracionálisnak, meg sem történtnek minősítve a fát éltető, teremtő Istennel együtt kidobálta. (Ld. Darwin bizonyítatlan elmélete http://www.albaref.hu/videok/hit_es_tudomany/Fejlodeselmelet_az_evszazad_bloffje ), mert nem tartozott uralma alá és Vele mit sem törődve haladt tovább megkezdett útján: A tudományon való munkálkodás régi szabályait továbbra is ráerőltette még a hívő tudósokra is. Így vált a tudomány kizárólag az embert megdicsőítő ateizmus fellegvárává, a kommunisták legfőbb fegyverévé, vagyis: Isten tagadóvá! „(…) egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek?” – mondta Jézus (Jn 5,42-44). Ezt a mondását én nemcsak a farizeusokra, hanem akár a tudomány művelőire is vonatkoztathatnám.

 

A hívő tudósok azonban mégis másképp gondolkodnak: http://www.freewebs.com/ne_felj/rendszbibl/tudosokistenrol.htm

E linken különböző világhírű tudósok nyilatkoznak, akik szilárdan hittek Isten létezésében, valamint abban, hogy Isten a világmindenség Teremtője. Az idézetek gyűjteményét Vladimir Vukanovic Tudomány és hit című könyvéből vette a link írója (Kálvin kiadó, Budapest, 1998). Válaszként az alább leírt problémára kiragadunk egy véleményt a sok közül:

Ernest Rutherford, Nobel-díjas és a radioaktivitás felfedezője: „Azok az emberek, akik nem tudományos munkát végeznek, abban a félreértésben élnek, hogy a tudósnak széles körű ismeretei következtében vallástalannak kell lennie; ellenkezőleg, a mi munkánk Istenhez közelebb visz bennünket.”

 

Az Isten tagadása tehát azt jelenti, hogy a tudomány a mai napig tagadja Őt, ezért nem is vizsgálja Istennek, szellemi teremtményeinek tudatunktól független hatásait a teremtett világra és az emberre. A materialista felfogás szerint a tudomány tárgya az anyag, amely tudatunktól független, örökké létező objektív valóság. Az idealista szerint: Isten és az általa teremtett világ, az összes szellemi lénnyel együtt is tudatunktól függetlenül létezik. Ebből az következik, hogy az Istenben hívő eleve több összefüggést vizsgál, mint a materialista. Hamis alapvetésüket leginkább a humán tudományok területén mutatkozó valóság leplezi le. A tudományból se hagyjuk ki Istent – című http://mariakoszoruja.kozosseg.com/fellowshiptemplate/education/1/1150/ cikkemből illusztrálom egyetlen humán tudomány-terület példájával a többi humán tudományra hozottak közül:

Drog
A pszichiáterek foglalkoznak a drogosokkal. A sok pénzből végzett gyógyítás ’tartósnak’ mondható gyógyulási aránya nem becsülhető meg pontosan a sokfele specifikáció és a nehezen követhető, gyakori visszaesés miatt. Az egymásnak írt szakirodalmukban nem található meg az olasz Elvira Petrozzi nővér munkássága, akinek a tartós gyógyulási statisztikája meghaladja a nyolcvan százalékot. A világon már több mint ötven házukban gyógyulnak a fiatalok az ima, a kemény munka, az egymás iránt viselt felelősség, a szeretet, a hit által, és mindez tv, rádió, film, gyógyszer nélküli közösségi élet alapján, önerőből, anyagi támogatás nélkül, ingyen!

http://www.cenacolo.de/cms/img_cms.php?id=72

Mert az Istennel való kapcsolat helyreállítása közben a Gonosszal való kapcsolat megszűnik! Ez a gyógyítás lényege, melyet „tudományos” alapon nem lehet megérteni, mert Isten és Gonosz működése hiányzik a pszichiátriai tudományból!

 

A tudomány tehát maradjon tudomány, mint olyan fa melyet Isten tart életben. Ne tagadjuk az életben-tartóját! A tudomány feladata továbbra is a bizonyított tények hirdetése, s a nyitott kérdésekben a további tudományos bizonyítékok keresése. A fa gyümölcsei közül azonban ne dobjuk ki azokat, melyeket Isten és teremtett lényei befolyására teremtek. Lássuk meg ezeket a gyümölcsöket, és ne tagadjuk le létezésüket. Vizsgáljuk úgy, mint, amik nem kizárólag csak a tudományt képviselő tudósoktól származhatnak. Ha így közelítünk, akkor a tudományok közé felvett teológia is sok létező összefüggést fog megvilágítani, amivel kiteljesedik a tudomány, amely az Istent megismerni akaró ember javára lesz! Ne szégyelljük új meglátásainkat megfogalmazni, és a téveseinket bevallani!

 

Ide mellékelem egy közgazdász barátom Papanek Gábor meglátását: „A tudomány képviselői nem hagyhatják figyelmen kívül tudásunk korlátait, a sok nyitott kérdést, s nem nézhetik le azokat, akik a nyitott kérdésekben a vallás tanítását fogadják el. De a vallás hívei se követelhetik, hogy a tudomány hallgassa el azokat a felismeréseit, amelyek valamely vallási tézissel szemben állónak látszanak. Mindkét oldalnak el kell fogadnia, hogy a tudás gyakran a tézis - antitézis - szintézis folyamatai mentén fejlődik. Az elmúlt évtizedekben (talán évszázadokban) hozzászoktunk ugyanis ahhoz, hogy a tudomány képviselői mindent tudókként tetszelegnek, ezért nem ártana, ha elismernék, hogy a múltban a tudomány képviselői számos esetben tévedtek, a hívőknek viszont igazuk volt. Persze a hívők se feledhetik az önkritikát, így a korábbi vallási türelmetlenség eseteinek számos tragikus következményét.”

 

„Isten, áldd meg a Magyart” „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.” „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmány jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.” (Idézetek az új Alkotmányból) Ezek alapján maradhat-e gondolkodásunk alapja: a tudomány, ma is teljesen ateista? NEM!

 

A Magyar Köztársaság területén demokráciában élők több mint a háromnegyede vallotta magát kereszténynek 2001-ben.

 

A probléma az, hogy mégsem érvényesülhet a többség akarata, mert az ateista szemléletű tudomány tanait hirdetik ma is a tanintézmények. „De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék” (Mt 18.6) – mondja Jézus figyelmeztetésként. A vallásos beállítottságú tudósok pedig szemléletüket eltakarva dolgoznak, és csak magánvéleményként fogalmazhatják meg látásmódjukat.

Első kedvező lépés jó irányban, hogy Erdő Péter személyében 1945 óta az első teológus mondhatta el székfoglaló beszédét a Magyar Tudományos Akadémián. Az esztergom-budapesti érseket levelező tagként választotta tagjai közé az Akadémia.

 

Ideje tehát ma ennek a rossz gyakorlatnak véget vetni, és a demokráciánkban érvényesíteni a többség akaratát a tudomány és az oktatás területén is, hogy az új nemzedék ne hazugságokon nevelkedjék, és legyen meg bennük Isten szeretete!

 

De itt nem a demokráciában rejlő többség erőszakos uralmát kell érteni! A tudomány egy területének feltárója: a tudós nemcsak Isten munkatársa (mint például az orvos), hanem az Istennek adandó dicsőség első hírnöke, világgá-kürtölője, az Isten teremtette értelmes rendszer beavatottja, Isten műveiben rejlő öröm felfakasztója. De még több is juthat ebből annak, aki mint hitetlen fogott tudományos kutatásba, mert ráadásul megkaphatja a megtérés mindent elsöprő örömét!

 

A kétkedők gondolatainak rendezésére összeválogattam Ernest Rutherfordon kívül még néhány neves tudós tanúságtételét:

Max Planck, Nobel-díjas fizikus: „Abból, amit a tudomány tanít nekünk, arra a következtetésre juthatunk, hogy a természetben emberi léttől független rend van, olyan értelmes rend, amelynek a természet és az ember alá van rendelve. Mind a tudomány, mind a vallás Istenbe vetett hitet kíván. A hívők számára Isten van a kezdetben, a fizikusoknak pedig Ő van minden megfontolás végén. Az előbbiek számára Isten a bázis, az utóbbiaknak a világ minden megfigyelésének a koronája. Amikor mi Istennek tulajdonítjuk a jóság és a szeretet tulajdonságain túl a mindenhatóságot és a mindentudást, akkor az Istenhez menekvés a vigaszt kereső embernek igen nagy biztonságot, boldogságot nyújt. Bárhová nézünk, sohasem találunk ellentmondást a vallás és a tudomány között, inkább teljes összhangot minden lényeges pontban. Vallás és a tudomány párhuzamosak, és a távoli jövőben ugyanahhoz a célhoz jutnak. Ennek megvalósítására legjobb, ha állandóan törekszünk a tudomány lényege és célja és a vallásos hit megértésére. Akkor világosabb lesz az, hogy bár a módszerek különböznek, mivel a tudomány általában az értelemtől függ, a vallás pedig a hittől, a haladás értelme és iránya teljesen megegyezik.”

 

Albert Einstein egy írásában ez áll: „A tudomány, vallás nélkül sánta; A vallás tudomány nélkül pedig vak.”

 

Andrew Miller, molekuláris biológus: „Ha megpróbáljuk világosan megjelölni a különbséget teizmus és ateizmus (istenhit és istentagadás) között, az alapvető kérdés az, van-e célja a világegyetemnek, vagy nincs. Van-e személyes Teremtője a világegyetemnek, és ennélfogva van-e célja, vagy teljesen értelmetlen erők eredménye? Ezeknek a kritériumoknak az alapján (vagyis, hogy e világ koherens, termékeny, megérthető, megfelelő, és értelmes), és a jelenkori biológia világosságában, az Istenben való hit ésszerű.

 

Robert Jastrow, asztrofizikus: „Ő (a tudós) megmászta a tudatlanság hegyeit, már a legmagasabb csúcs meghódításához közeledik, s amint kinyújtózik a végső szikla felé, teológusok csoportja köszönti, akik ott ültek már századok óta.”

 

Johannes Kepler, a dinamikus asztronómia megalapítója: A bolygómozgások harmadik törvényét tartalmazó könyvét ezzel a záró-imával fejezte be:”Ez az tehát, amit az isteni Teremtő műveiről el akartam mondani. Most ideje, hogy tekintetemet és kezeimet a tételekkel és bizonyítékokkal teleírt lapokról az ég felé emeljem és áhítattal imádkozzam a világosság Urához:

Ó Uram! Te, aki a természet világossága által ébreszted bennünk a vágyat kegyelmed világossága iránt, hogy dicsőséged világossága vezessen bennünket, köszönöm neked teremtő Isten azt az örömet, amit teremtett műveidben találtam, és örvendezek kezed alkotásain. Íme, befejeztem e művet, melyre elhívattam. Megírásához felhasználtam mindazt a szellemi erőt, melyet Te kölcsönöztél nekem. Arra törekedtem, hogy a fejtegetéseimet olvasó emberek megismerjék műveid nagyszerűségét, már amennyit korlátolt értelmemmel végtelen gazdagságodból felfogtam.”

 

Budapest, 2011-11-03 

Hergár Győző