Roma-talentum

 Én nem foglalkoztam soha életemben a romákkal, csak egy gondolat jött, ha jó, azért dicsőítem az Istent!

 

Nálunk 1990 után a rosszul képzett, iskolázatlan tömegek között elsőként talán a romák veszítették el az állásukat, így mára a második generáció nő fel úgy, hogy szüleit sem dolgozni, sem tanulni nem látja.

Véleményem szerint ebben a helyzetben az eddigi felzárkóztatási kísérletek azért vallottak csaknem teljes csődöt, mert az integrációt egyfajta kényszerzubbonyként kívánták ráhúzni a romaságra, és senkiben nem merült fel, hogy elsősorban a mindenkit jellemző szabad akaratra építsen. De a történelemben visszamehetünk akár Mária-Teréziáig is, neki sem sikerült a romaságra kigondolt, letelepedésükkel kapcsolatos feltételrendszerét rájuk erőltetnie. Egy vándor-nép vándorol, és közben nincs ideje tanulni, mert a pillanatnyi megélhetésével van elfoglalva.

 

Hitem szerint Isten szabad akaratot adott az embernek; mindenki maga dönti el, mit akar tenni, kire hallgat, akar-e üdvözülni. A kényszer szülte tett nem szabad akaratból származik, így az nem építi az embert. A legjobb feltételrendszer sem helyettesítheti a szabad-akaratból származót. Egyetlen nép sem tűri el a más nép által reá kényszerített akaratot, még akkor sem, ha az valóban jóakarat. Erre a mi magyar népünk a legjobb példa. Isten értékesnek teremtett minden nemzetet!


Egy tanulatlanság miatt tudatlanságban élő nemzet nem tud védekezni a belülről jövő megosztó erőkkel, mert ahhoz egymást ismerő és szeretetben összefogó nemzetre van szükség. Egymás ismerete pedig szintén tanulást igényel. Saját képességeinknek ismerete nélkül az sem tudható, hogy ki mire képes, miben lenne hasznos a nemzet számára. Így Isten által e nemzetbe teremtett értékek is csak rejtett képességek maradnak. A romaság öntudatra ébredésének a kulcsa tehát az eddig legyőzhetetlen tudatlanság felszámolásában rejlik, amelyet a tanuló a legnagyobb lelkesedéssel csak hazája, nemzete iránti szeretetből tehet.


A romaság igen nagy része hívő! Ákos falu cigánysorán például miközben csak alig több mint tíz százalék lett hívő, a többiek pedig rájuk figyelve beszüntették negatív viselkedésüket (Magyar Nemzet 2011-07-23 30. old). Ezért elégendő tehát egyházi úton csak a hívőkhöz szólni, mert a lelkiismeret felébred, és egy működő jó példa a nem-hívőkre is hat. A romákkal foglalkozó, jó eredményeket felmutató szervezetek közt is a legtöbb a keresztény valláshoz tartozó szervezet.


Lelkiismeretébresztésre és a hozzákapcsolható nemzetszeretetre van szükség ahhoz, hogy akarjon tanulni és gyermekeit taníttatni a szülő. "Ugyanis a lelkiismeret nem mindig tévedhetetlen bíró, tévedhet. Mindazonáltal a lelkiismeret tévedése lehet egy eddig legyőzhetetlen tudatlanság gyümölcse, azaz fakadhat olyan tudatlanságból, melynek a cselekvő nincs tudatában, és egymaga nem tud tőle megszabadulni" (Katolikus lexikon). De attól kezdve, hogy a tudatlanság homályát az Isten szava eloszlatta, a lelkiismeret többé már nem hallgat. A lelkiismeretébresztés a próféta kötelessége volt, ma azé, akire lelkek vannak bízva (Vö. Ez 33,8-9).

 

A roma-életvitel esetében olyan területre kell belépni, amely teljesen eltér más népekétől. Amely nép mindig is tanította, taníttatta gyermekeit, ott a családon belül a tanuló gyermek a tanulás nehézségeit megértő szülővel fog találkozni, aki azt akarja, hogy a gyermeke is tanuljon. Ahol viszont a szülők évszázadokra visszamenően nem tanultak, ott a szülőktől nem várható el a tanuló gyermek erőfeszítéseinek megértése, segítése, szeretetben való elfogadása, mert ő maga sem akart tanulni, így a szülők úgy érzik, hogy tanult gyermekük lenézi majd őket. Így a szüleit szerető tanuló gyermek és a rossz hagyományhoz kötődő szülő néz egymással farkasszemet. Tehát nem elegendő kimondani, hogy a gyermek tanuljon, mert ezt szeretetben nem támogatja a szülő. A tanulást tehát a családon belülre kell vinni, de hogyan?

 

Most következik a legfontosabb személyes mozzanat: Min kell elgondolkodnia, az üdvözülni vágyó hívő szülőnek? (A válasz a jobb érthetőségért, egyes-szám első személyben, majd tegezve következik:)

- Mit válaszolok az ítéletkor a végtelenül irgalmas, örök Bírónak, aki, engem még saját magamnál is jobban ismer és szeret, erre a kérdésére: "Téged tehetségesnek teremtettelek, és különböző tehetségű gyermekeket adtam neked, hogy felneveljed őket. Mit adsz nekem vissza? Mivé lettél te, és mivé nevelted gyermekeidet? Hogyan kamatoztattad a neked adott talentumokat?"
Szüleim sem taníttattak engem, válaszolnám hirtelen. De hiszen én még élek, és e naptól kezdve már felelős vagyok életem további tetteiért. Ha továbbra sem kamatoztatom a kapott talentumomat, akkor az Örök Bíró nem mondja-e nekem is azt, amit az Evangélium mond a talentumát elásónak? „Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz” (Mt 25,30). Vajon lesz-e még időm irgalmáért esdenem?

Ha úgy érzed, hogy nem lesz kielégítő a válaszod, akkor még mindig választhatod a bűnbánat útját, és megfogadod Isten színe előtt, hogy megváltozol: Bánod, amit tettél, és másokat is inteni fogsz arra, hogy ne tegyék azt, ami te tettél, akár öregen is tanulni fogsz valami hasznosat, és gyermekeidet és unokáidat is a tanulásra fogod buzdítani! De a legjobbat akkor teszed ha, behívod az életedbe az Istent, vagyis megtérsz!

E szabad-akaratú döntés következményei kedvezőek az egyes személyekre csakúgy, mint a romaságra:
- Feloldódik a tanulás elutasítása mögötti sokszor kitapintható félelem is, hogy tudniillik a szülő úgy érezi, tanult gyermeke már lenézi őt.
- A tanulásban lévő szülő maga számolja fel e konfliktust azzal, hogy már ő is küzd a tanulással, így a hazatérő gyermeknek és a szülőjének kedves, közös témája lesz: a tanulás.
- A gyermek tehát örömmel számolhat be eredményeiről, mert a szülője büszke lesz rá.
- A családon belül erősödik a szülő – gyermek szeretetkapcsolata. Összetartó lesz a család, és a rokonság, a rossz úton lévőket a jó útra buzdítják.
- A tanult ember nem kerüli a munkát, hanem hivatásának élve szeretettel végzi azt.
- Többet kereshet, mint az eddigi életvitelével.
- Nemcsak felzárkózhat, hanem igazi értékeinek felszínre hozásával bemutathatja a romaság eddig eltakart, igen értékes, sajátos arcát: nemzetét szeretve önazonosságra jut.

- A felébredt nemzetszeretet pedig a romaságot újjá alkotja.

Az állam a tevékenységüket eredményesen végző egyházi szervezetek támogatásával teheti a legtöbbet a romaság felemelkedéséért. A mélyszegénységben élő gyermekek számára bentlakásos iskolák kialakítását tartom célszerűnek, hogy elsajátítsák a köznapi élethez szükséges olyan készségeket (tisztálkodási, alapvető viselkedési szabályok stb.), amelyek szerencsésebb körülmények között felnövő kortársaik számára természetesek. Felnőve e gyerekek már szívesen visszatérnek oda, ahonnan jöttek, és felemelik az ott élőket is, erős vágyat ébresztve a közösségben egy jobban élhető élet után.

A romaság felemelése nemzeti ügy, melynek sikeréhez a többségi társadalom szimpátiájára és aktív támogatására is szükség van. Mindenki, aki úgy érzi, hogy hallgatnak rá: ébresszen lelkiismeretet, buzdítson a tanulásra, megtérésre. Csak ilyen összefogással tehetjük meg az első lépést ezen a nehéz úton!

 

Budapest, 2011-08-20

Hergár Győző