Hitéletem a Miatyánk szerint

Előzmények:

       Egy atya 2013-02-18án arról beszélt, hogy a Miatyánkban a legfontosabb hitéleti dolgok benne vannak. Amikor az atyát ezért és a többi beszédéért megdicsértem, ő annyit mondott alázatosan, hogy ezért Istent kell dicsérni és nem engem! Legyenek tehát Isten dicséretére a következők:

 

Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy

Nem magától értetődő ez a megszólítás. Jézus volt az, aki teljes joggal mindig ”Atyámnak” szólította Istent – ezt a csodálatos kiváltságát adta meg nekünk is. Halála és feltámadása után e megbízatást adja Mária Magdolnának: ”Menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez (Jn 20, 17)”. Ezért ”merünk” mi is így imádkozni: mi Atyánk. – írja Nemeshegyi Péter SJ.

http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2004.03.21/0204.html

·        Aki a fiának tekint engem? Igen!

·        Az Atya, aki a Mennyekben van? Igen!

·        A Gondviselő, aki mindenben gondoskodik rólam? Igen!

·        Aki angyalait küldte, hogy utamon rám vigyázzanak? Igen!

·        Akinek testemet, lelkemet, képességeimet, szabad akaratomat köszönhetem? Igen!

·        Aki megengedi azt is, hogy Neki ellene mondjak? Igen!

·        Aki akkor is szeret, amikor én a Kárhozatba vivő rossz útra tértem és a Gonoszra hallgattam? Igen!

·        Aki a Fiát a Mennyekből értem szenvedni küldte, hogy én megszabaduljak? Igen!

·        Akinek a Fia a kereszten még édesanyját is nekünk adta? Igen!

·        Akinek a Fia a Keresztre vitte adóság-levelemet? Igen!

·        Aki irántam végtelen irgalmú? Igen!

·        Akinek gondjaimat, bajaimat elmondhatom? Igen!

·        Aki azt akarja, hogy már a földi életemet is Vele együtt munkálkodva töltsem? Igen!

·        Aki végtelen kincseiből kínál engem? Igen!

·        Aki nemcsak engem szeret, hanem azokat is szereti, akiket én szeretek? Igen!

·        Aki szívemben akar élni? Igen!

Aki alig várja, hogy másokkal együtt szívből mondjam:

Szenteltessék meg a Te neved;

     Egyedül a Tiéd a dicsőség! Életem legyen a Te dicséretedre.

És várja azt is, hogy szívemből vágyakozva mondjam:

Jöjjön el a Te országod

     Feléd irányuljanak lépteim az életszentség útján, hogy Téged meg e bántsalak.

 

Legyen meg a Te akaratod, miképpen a Mennyben úgy a Földön is

     Te Mindentudó, Mindenható, Örök, Szerető Isten vagy, aki engem megteremtettél. Ha a Te akaratodhoz igazítom az Általad nekem adott szabad akaratot, akkor a boldogság felé menő biztos úton fogok haladni, akármilyen göröngyös legyen is az.

     Az úton élethelyzeteket adsz, és a döntést rám bízod. Egy élethelyzetben mindenkinek lehetősége van Isten ellen, vagy Isten mellett dönteni. A helyzetemre adott válaszom fokozatai lehetnek: átkozódás, beletörődés, belenyugvás, elfogadás, dicséret, dicsőítés. Ha nem a helyzetem súlyosságára, hanem a Mindenhatóra tudok gondolni, akkor a dicsőítést választom.

     Nekem azonban reflex-szerűen rossz válaszaim szoktak lenni (például haragos vagyok), ezért már előzetesen megkérem az Istent, hogy adja meg nekem az „első pillanat kegyelmét”. Ha ezt az adott esetben is megkapom, akkor nem válaszolok reflex-szerűen rosszul, hanem tudom, hogy az Úr épp most tett próbára: Ja, ha csak próbáról van szó, és nem arról a rossz dologról, ami engem ért, akkor már képes vagyok az Urat dicsőíteni. Egy ilyen próbasorozat után az Úr kegyelméből megszabadulhatok egy rossz tulajdonságomtól. Vagyis salaktalanítja, kiizzítja, megtisztított arannyá formálja a lelkemet az Úr.

    Mivel kegyelmekre szorulok, ezért naponta kérem az Urat: Alakítsd a szívemet a Te szíved szerint. Légy velem Uram. Gyógyítsad sebeimet Uram. Reggel elmondom Pio atya Máriához intézett imáját (Ó, Mária a megtestesült Igének szülője…). Délután háromkor, a halála órájában elmondom fontos kéréseimet, mert ekkor nyitva van a Menny. Este és alkalmanként pedig lelkiismeretet vizsgálok.

 

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

     Anyagi kérdésekben igyekszem magamat Rád bízni. Kérlek, vegyem észre a nehéz sorsú embereket, segítsem embertársimat, elsősorban testvéreimet, hittestvéreimet. Adj karizmákat Uram, amivel mások javát szolgálhatom, mert nemcsak kenyérrel él az ember.

És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek

    A Miatyánk e sorában végtelen irgalmát is odaadta az embernek Jézus. Mi is képesek vagyunk megbocsátani, miképpen az Isten. Hogy ez hányszor sikerül, az csak egyedül rajtam múlik.

    „Ezáltal a „miképpen” által kezünkbe adja azt a mértéket, amellyel majdan Isten is megítél bennünket” – mondja II. János Pál: Gondolatok az életről – című művében (Trivium Kiadó, 2005. 40. old.). Ugyan abban az elbánásban részesít minket, ahogyan mi tesszük az ellenünk vétkezőkkel: „Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket” – mondja Jézus a Miatyánk magyarázatában (Mt 6.14-15).

     Az álláspontom kialakításánál az indulatomon és vigasz-várásomon kívül néhány, igen nehéz kérdést kell megfontolnom, mert

·        Mi van, ha nem kér bocsánatot. Akkor is meg kell bocsátanom? Igen! Mert ellenkező esetben, ha soha sem kérne bocsánatot, akkor nekem sosem lenne alkalmam neki megbocsátani, és így nekem sem bocsátana meg az Isten. Vagyis a másik akaratától függene az én sorsom és kárhozata esetén nekem is követnem kellene őt. Jézus példája mutatja, hogy Ő kínzói bűnbocsánatáért imádkozott a kereszten az Atyához, amikor még Őt meg sem ölték (Lk 23.34). Nem várta meg, amíg bocsánatot kérnek tőle az ellene elkövetett bűneikért.

·        Ha nekem volt igazam, amikor megbántottak, akkor is meg kell bocsátanom? Igen! Mert ugyan én is képes vagyok a bíráskodásra, de az Atya által felhatalmazott végső bíró mégis csak Jézus. Ezért jobban teszem, ha eleve átadom a bíráskodást Neki. Ő mindentudó, végtelenül jó, irgalmas és igazságos is.

·        Csak jogom van ítéletet mondani, hiszen megtanultam és ismerem a parancsokat én is! Igen!  Ha élethelyzetemből adódik: szülő – gyermeke, bíró – elítélt, tanár – diák. Azonban később mégis meg kell bocsátanom! Ha pedig csak az igazat mondom ítélkezve valakiről, az a megszólás bűnének elkövetését jelenti. Ugyanis így őt mások előtt hátrányos erkölcsi helyzetbe hoztam. Vagyis itt is Jézusé az ítélet.

·        Hányszor bocsássak meg?Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” „Mondom neked – felelte Jézus – nem hétszer, hanem hetvenhétszer” (Mt 18.21-22). Ami azt jelenti, hogy számtalanszor!

·        Imádkozzak érte, ahogyan Jézus tette a kereszten?  Imámra megmenekül? „Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is” – mondja Jézus (Mt 5.44-45). Szent Pál pedig így szól: „Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr” (Rom 12.19). Így a végtelen irgalmú Jézus szerint cselekszem, aki mindenképp meg akarja menekíteni a bűnöst a végtelen kárhozattól, mert ő is Isten gyermeke.

·        És ha az ellenségem? „Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére” – mondja Szent Pál (Rom 12.20). Azért izzik a parázs a fején, mert ő biztosan nem ezt tenné, hanem ellenségként járna el velem szemben, és nem tudja megérteni a tettemet. Kénytelen elgondolkodni rajta.

     Ha feltétel nélkül megbocsátok, akkor vigaszként Isten békét ad a szívembe és a haragomat elveszi. Ha pedig az előbbiek szerint még valami jót is teszek a megbántómmal, akkor az általam kiesdett kegyelemről az általam megmentett személy vagy csoport legkésőbb az örökkévalóságban fog értesülni, és egy örök életen át értem fog hálát adni a Mennyei Atyának, hogy megmenekült a kárhozattól. Ez a lehető legnagyobb vigasz!

      Ha Istentől távol vagyok, úgy a Gonosz áll közelebb hozzám, és azt súgja: „Ne bocsáss meg, mert neked van igazad!” Amíg ezt elhiszem, addig nem akarok megbocsátani és az Ő rabja maradok, mert „vigaszként” a kárhozatban akarom látni megbántómat. Pont erre épít a Gonosz, hogy ha nem bocsátok meg, akkor Isten sem fog nekem megbocsátani és mehetek a Pokolba, miközben, aki engem megsértett, az tőlem független lévén, akár a Mennyországba is juthat. A Gonosz tehát addig súgja ezt, ameddig az a saját álláspontom nem lesz és, akkor, halálomkor, kegyelem híján a Pokolba is juttathat. A „vigasza” tehát nagy becsapás!

 

És ne vígy minket a kísértésbe,

     Kérlek, Uram ne felejtsem el mindig kérni a kegyelmedet, hogy amikor a kísértés megengedésével engem váratlanul megpróbálsz, akkor a Te kegyelmeddel együtt biztonságosan megálljam a próbát, és tudjak tovább menni az életszentség útján. Hiszen minden megpróbáltatást úgy engedsz meg, hogy azt csak a Te kegyelmeddel együtt tudom a legjobban kiállni. Ha elfelejtenék kegyelmet kérni, akkor a kísértésben helytelen válaszommal igazságtalanul Téged hibáztatnálak.

 

De szabadíts meg a gonosztól.

     Ha elbuktam, bűnbe estem, kérlek, add kegyelmedet, hogy bűnbánat és gyónás által mihamarabb Hozzád visszatérjek és tovább mehessek Feléd az életszentség útján.

     Mutasd meg azt is Uram, hogy van-e például olyan tehetségem, talentumom, amit elástam. Nehogy én is a külső sötétségre vettessem. Továbbá azt is, hogy mivel bántottalak meg akaratomon kívül, hogy azt elkerülve a kedvedben járjak.

    Ámen.

 

Budapest, 2013-02-19

 

 

Hergár Győző