Tenisz Istennel ökölrázás nélkül

Előzmények

Végtelen hit című filmet sokan ismerik. Itt mondja a megtért edző: Istent érdekli a Te hited, ha küzdelmedbe behívod Őt. És azt mondod: teljes erőmmel küzdök, és dicsérem Őt, akár nyertem, akár vesztettem!

 

Játszottam Ne nevess korán játékot Kata unokámmal, aki mindjárt abbahagyta a játékot, ahogy vesztett. Azt mondtam Neki: Most így játsszuk: Ha a dobásod után engem kiütsz, akkor én rázom az öklöm és így kiáltok: Hajrá Kata! Ha én dobok és Téged ütlek ki, akkor Te mondod: Hajrá Nagypapa! Az volt a szerencsém, hogy a bevezetéskor két játékot Ő nyert, és én egyet sem. De később már el tudta viselni azt is, hogy 5: 4 arányban vesztett, és más napon előállt azzal, hogy játszunk, Ne nevess koránt!

 

Egy kedves ismerősöm gyermekeket tanított. Feladatot adott nekik, és azt mondta: Ha mindenki befejezte, akkor mehettek csak ki játszani. Tudjátok: Mindenki egyért, egy mindenkiért! Képzelhetitek, mit kaptak az utolsók a társaiktól! Ezért aztán jobban készültek a feladatokra.

 

Gyermekkoromtól máig teniszezek. Nézem a versenyeket. Rossz érzésem van, ha az egyik teniszező hibája után a másik rázza az öklét. Jó érzésem van, ha teniszütőjét ütögetve elismeri ellenfele jó ütését. Jó érzésem, ha a játékvezető kivételes esetben ellene dönt, és ezt a játékos mégis elfogadja. De ma is láttam, olyan játékost, aki nem fogadta el, és ezt feldolgozni nem tudván, a szettet elveszítette. A legrosszabb érzés pedig ezért tölt el, mert ma már nem is hallok arról, hogy ki kapott fair play díjat.

 

Önbizalom helyett Istenbe vetet bizalom

Kipróbáltam: Minden nyert és vesztett pont után azt mondom magamban: Dicsőség Istennek!

Ha vesztettem a pontot, akkor azért még magamra haragudva, a levegőben kijavítottam a helyes mozdulatra az elrontott ütést. De később már csak a következő ütésre koncentráltam. Példaképem Björn Borg teniszező volt, aki csak a győzelme végén mutatta ki érzelmeit.

 

Így minden mérkőzésen egyformán tudok örülni, akkor is, ha vesztettem, vagy a párosunk vesztett.

 

Jövő

Látok egy tv közvetítést egy tenisz meccsről. Egyik teniszező sem rázza az öklét. A kommentátor nem azon sopánkodik már sokadszor, hogy miért nézette meg a játékos a kamerás ellenőrrel a neki ítélt pontot, amikor az már a bíró rossz ítélete szerint úgyis az övé volt. Miért volt becsületes, amikor önző is maradhatott volna, s övé lett volna egy szett.

 

A kommentátor bizalmas információként elmondja a nézőknek, hogy ez a játékos minden nyert vagy vesztett pont után Istent dicsőíti. Szeretne látni ilyen mérkőzéseket! És azt is megtudjuk minden alkalommal, hogy kik vannak a Fair play listán mikor, miért kerültek oda, és mit nyilatkoztak erről.

 

DICSŐSÉG AZ ISTENNEK!

 

Budapest, 2017-06-24

Hergár Győző