A legszentebb áldozat énekszolgálata

„Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem,

a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.” (Mt 7,17)

 

Kiindulás http://www.liturgia.hu/news/eucharisztiarol-az-egyhazjogban/

      897. kánon - A legfenségesebb szentség a legszentebb eucharisztia, melyben maga az Úr Krisztus van jelen, ő az áldozat, és őt vesszük magunkhoz; általa folyamatosan él és gyarapszik az egyház. Az eucharisztikus áldozat az Úr halálának és feltámadásának emléke, melyben, a keresztáldozat örökké folytatódik, az egész istentiszteletnek és keresztény életnek csúcsa és forrása, mely jelöli és létrehozza Isten népének egységét, és építi Krisztus testét. A többi szentségek és az egyház apostoli tevékenységének összes művei pedig összetartoznak a legszentebb eucharisztiával, és rá irányulnak.

 

Énekek

      Ebből számomra egyértelmű, hogy a mise énekeinek is e Legszentebb Áldozat szolgálata a legfontosabb, hogy a liturgia szövegének értelme ének által azonnal a szívbe kerüljön, s ott gyökeret verve jó fát növeljen jó gyümölcsökkel!

      A dal egy adott korban a kor nyelvén, a kor stílusában és a kor eszközeivel szól a legszebben, és köti össze az ember szívét a végtelen Istennel. Így adja át Neki az ember a szívét igazán.

 

Előzmények

      „Minden 1940-ben kezdődött, amikor 25 éves korában Roger testvér elhagyta szülőhazáját, Svájcot, és Franciaországban, édesanyja hazájában telepedett le. (…) A kicsiny falu, Taizé, ahol letelepedett, egészen közel volt a Franciaországot kettészelő demarkációs vonalhoz, így megfelelőnek bizonyult háborús menekültek befogadására. Lyoni barátai egyre több menedéket keresőnek adták meg Taizé címét. (…)  A menekültek között zsidók is voltak. Igen egyszerű körülmények között éltek.” http://www.taize.fr/hu_rubrique2674.html

      Roger testvér: "Fiatalságom óta nem hagyott nyugodni a megérzés, miszerint a közösségi életforma annak lehet a jele, hogy Isten szeretet, és nem más, csak szeretet. Napról napra erősödött bennem a meggyőződés, hogy mennyire fontos lenne megteremteni egy férfiközösséget, amelynek tagjai arra törekednek, hogy egész életüket odaadva, megértsék egymást, és mindig kiengesztelődjenek egymással. Ebben a közösségben a szív jósága és az egyszerűség lenne mindennek a forrása."http://hetnap.rs/mobil/?p=cikk&id=16543  

      A dalaik szemlélődő életüket tükrözik: A világ minden részéről gyűjtött szemlélődő dalaikat éneklik több nyelven. Minden évben bővítik őket és így adják ki.

 

      A hatvanas-hetvenes években a beat- és rockzene megjelenése és elterjedés komoly erkölcsi hanyatlást, kicsapongást, forradalmat és devianciát hozott magával; ennek a szimbóluma lett sokak szemében a GITÁR. Emiatt ez a hangszer elvből (!) nem való sokak szerint a templomba! Olyan, mint Káin homlokán a bélyeg!

 

      1967 februárjában hétvégi lelkigyakorlatra gyűlt össze a Dugnesne Egyetemen (USA) tanáraival egy fiatalokból álló csoport. Az a vágy élt szívükben, hogy a Szentlélek megújítsa azokat a kegyelmeket, melyeket a keresztségben és a bérmálásban kaptak. Tudták, hogy Isten meghallgatja kéréseiket, cselekedni fog. Ami történt, arra viszont nem számítottak: Az egyetem kápolnájában voltak együtt, mikor a Lélek ereje töltötte el őket, mint egykor, az első pünkösdkor az apostolokat. Kitárt karral imádkoztak, dicsőítették a Teremtőt, megtapasztalták a karizmák kiáradását. Imaéletük megváltozott, hatalmas vágy égett bennük, hogy továbbadják az örömhírt, hirdessék Krisztus evangéliumát.
Így indult a Megújulás, melyet 1975-ben VI. Pál pápa „az Egyház és a világ nagy lehetőségének” nevezett.

      Jött a karizmatikus megújulás Magyarországra is, 1975-76-ban alakultak az első csoportok. A közösségek összefogásával és az ICCRS támogatásával jött létre a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Országos Tanácsa, amely 1989. február 4-én hivatalosan is bemutatkozott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és Paul Cordes érsek, a Világiak Pápai Tanácsának elnökhelyettese előtt.

Azóta a világ közel 150 országában kb. 80 millió ember – katolikusok és keresők – tapasztalta meg életében Jézus közelségét, egészen személyes szeretetét és a Szentlélek újbóli kiáradását.

      A karizmatikus dalok zöme Amerikából jött protestáns dalok fordításai, melyek szívhez szólóan mutatják be a megélt hit szépségét és mélységét. De protestáns származásuk miatt nem tartalmaznak Mária-dalokat, és a szövegekből eleve hiányzik az Oltáriszentség szó.

Zenei igényváltozás

      A ma megbántott, kiszolgáltatott, megalázott, sárba tiport embere közvetlen igaz szeretetre vágyik! Ezt szomjazza a szentmisén is. Szívére ható, őt megérintő dalokra vágyik, amelyek Istenének jóságát viszik oda. Nem tud azonosulni az elmúlt kor pátoszt szerető emberével, aki csupán Isten hatalmasságát, az ő semmiségét hangsúlyozta! A régi, a mai embertől teljesen távol áll. A régi dalokból is csak azokat szereti, amelyek valamiért megérintik, s amelyektől közvetlen szeretetet kap.

 

Elszigeteltség

      A hívők többségéhez még nem érkezett el a megújulás dalainak szívhez szóló gyógyító hatása, mert nem is volt alkalma ezekkel találkozni, sőt riasztó híreket kap ezek rossz hatásáról. El sem tudják képzelni, hogy egyes dalok olyan mértékig megérinthetnék őt, hogy örömében sírva fakadna. Taizében járt Balás Béla püspök atya mondta korábban: „Én évente oda megyek, ott csak leülök a földre a templomban, hagyom, hogy folyjanak a könnyeim, és boldog vagyok” Én is többször voltam ott. Azóta, minden egyes alkalommal csak sírva tudom elénekelni azt a dalt: „Herr! Wohin, wohin sollen wir gehen?“ Én ma azokat a dalokat gyűjtöm, amelyeken sírok. Énekeltem ezekből egy 2015. augusztusi lelkigyakorlat szentmiséjén. Oda jöttek a mise után könnyel a szemükben, hogy megköszönjék. Ezekből, a dalokból énekeltem egy karnagynak, akit szintén megérintett.

      Ki gondolná e többség közül, hogy vele is megtörténhetne e gyógyító énekhallgatás, együtténeklés?

      A Szentlélek a mai dalszerzőket ilyen dalokra ihleti. Ugyanakkor olyan dalokra is, amelyek zsoltárokat, evangéliumi szövegeket, Jézus tanítását éneklik meg, amit a régi dalszerzők kevésbé tettek meg.

 

Terv

      Őrizzük meg, rakjuk össze egységbe a jót és dobjuk el a rosszat, szüntessük meg az elszigeteltséget!

 

A maradék ellentét

      Kimutatható, ha egy olyan képzeletbeli miseidő-összegzést végzünk, ahol összeadjuk a hagyományos szentmise és az úgynevezett gitáros szentmise összes idejét. Ebből kiderül, hogy a hagyományos mise országosan összesített ideje sokkal több, mint a gitárosé. Ez a Szent Imre templom esetén vasárnapot véve 3: 1 arányt jelent a hagyományos javára.

 

Mi táplálja az ellentétet?

      Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet ma ott tart, hogy van egy, un. Énektár Bizottsága, amely ma már hajlamos felvenni tárába énekeket Taizé énekeiből. Elismerik VI. Pál, II. János Pál karizmatikusokat támogató állásfoglalásait, de a liturgikus zenét teljes erővel „védelmezik”. Csak a régi stílusú zene hasonló megfogalmazásait fogadják el. A mai szívhez szóló dalokat nem is ismerik.

      A templomok zenei vezetőinek a zöme elutasítja az úgynevezett „gitáros zenét”. Nem merik nyíltan elítélni a gitáros szentmisét, hiszen papok engedélyezik.

      Már régóta konzerválódott a két ellenséges „szekértábor”!

 

Megoldás

      A kántor hallgassa meg a gitáros miséjét és a gitáros a kántorét, majd a Szentlélek segítségét kérve beszéljék meg egymással őszintén minden aggodalmunkat és jó tapasztalatunkat!

 

Végeredmény

      Egyre több plébános, miséző pap, zenei vezető, zenekarvezető és hívek jutnak egymással harmóniába a választott dalokat illetően. Ezeket szívesen éneklik. Nem hiányzanak a Mária dalok, és az Oltáriszentség szót tartalmazó dalok sem. Ha csak ének van egy misén minden kíséret nélkül, akkor is örömmel dalolnak.

 

DICSŐSÉG ISTENNEK!

 

Budapest, 2016-04-17

Hergár Győző